A szívférgesség egy súlyos és potenciálisan halálos állapot, amelyet a Dirofilaria immitis nevű parazita okoz. Ez a féregfajta főként kutyákban, de macskákban és egyéb állatokban is előfordulhat. A szívférgek a szívet és a tüdőartériákat támadják meg, ami súlyos légzési problémákat, szívelégtelenséget és egyéb egészségügyi problémákat okozhat. A szívférgesség szúnyogcsípés útján terjed, amikor egy fertőzött állatról szúnyog szív vért, majd pár hét fejlődési ciklus után továbbadja a parazitát egy másik állatnak. 

Az állat akkor fertőződik meg szívférgességgel, amikor egy fertőzött szúnyog megcsípi és így bejuttatja a Dirofilaria immitis lárváit az állatba. Ezek a lárvák körülbelül 6-7 hónap alatt érik el felnőtt korukat az állat szívében, tüdőereiben vagy a környező erekben. A fertőzött állatok lehetnek a parazita további terjesztésének forrásai is, amikor egy nem fertőzött szúnyog vért szív belőlük, felvéve a mikrofiláriákat (a férgek fiatal formái), amelyek aztán más állatokba kerülhetnek a szúnyog további csípései révén. Ez a ciklus teszi a szívférgességet igen nehézzé kezelhető és megelőzhető problémává, különösen azokban a régiókban, ahol a szúnyogok egész évben aktívak.

Igen. Manapság a szívférgesség már mindennapos betegségnek számít hazánkban is, részben a globális felmelegedés és az állatok egyre gyakoribb nemzetközi mozgása miatt.  A klímaváltozás következtében a kedvezőbb éghajlati viszonyok és a szúnyogpopulációk terjeszkedése lehetővé teszi a szívférgesség kórokozójának szélesebb körű elterjedését, így hazánkban is egyre nagyobb figyelmet kell fordítani ennek a betegségnek a megelőzésére és kezelésére. 

1. Vérvizsgálat: Ezek a tesztek kimutathatják a férgek antigénjeit vagy a mikrofiláriákat (a férgek lárváit) a fertőzött állat véráramában. Az antigén-tesztek különösen hatékonyak a felnőtt nőstény férgek jelenlétének kimutatásában.

2. Mikroszkópos vizsgálat: A mikrofiláriák közvetlen megfigyelése a vérben mikroszkóp alatt szintén egy módszer, bár ez kevésbé specifikus, mivel nem minden fertőzött állat produkál mikrofiláriákat.

3. Röntgen: A szív- és tüdőkárosodások, valamint a szívférgesség által okozott érrendszeri változások kimutatására használható. Az elváltozások mértéke segíthet a betegség súlyosságának felmérésében.

4. Echokardiográfia (szív ultrahang): Ez a módszer lehetővé teszi a felnőtt férgek közvetlen megfigyelését a szívben és a nagyobb erekben, amely nagyon hasznos lehet a diagnózis megerősítésében, különösen azokban az esetekben, ahol az antigén-tesztek eredményei nem egyértelműek.

1. Légszomj, nehézlégzés: Ez a leggyakoribb tünet, amely a tüdő és a szív körüli erek érintettségével függ össze.
2. Köhögés: Különösen fizikai megterhelés  vagy ébredés után.
3. Fáradékonyság, gyengeség: Az állat gyorsan elfárad a szokásosnál kevésbé intenzív tevékenységek során is.
4. Csökkent aktivitás, érdeklődés hiánya: Az állatok kevésbé aktívak, kevésbé érdeklődnek a játék vagy a séták iránt.
5. Fogyás, étvágytalanság: A fertőzött állatok súlyt veszíthetnek, étvágyuk csökkenhet.
6. Hasi duzzanat: A szívműködés elégtelensége miatt kialakuló folyadékgyülem a hasüregben (ascites) a has kiteltségét eredményezi
7. Sápadt nyálkahártyák: A vérszegénység jeleként a nyálkahártyák (pl. a szájüregben) halványabbak lehetnek.
8. Összeomlás vagy hirtelen halál: Súlyos esetekben az állat hirtelen összeomolhat vagy váratlanul elhunyhat, különösen, ha a szív- és érrendszeri rendszer nagy mértékben érintett.

A szívférgesség megelőzése érdekében kiemelten fontos a rendszeres, állatorvos által előírt szívférgesség-megelőző gyógyszerek alkalmazása. Ezeket a gyógyszereket havonta szükséges adagolni, és hatékonyan megakadályozzák, hogy a szúnyogok által átadott lárvák felnőtt féreggé fejlődjenek az állatban. A szúnyogok távoltartására javasolt repellen (távoltartó) nyakörv vagy csepp használata, de önmagában ez nem nyújt elegendő védelmet.

FONTOS!
Mielőtt megelőző készítményeket adnánk az állatnak a szívférgesség ellen, elengedhetetlenül szükséges az állatot előzetesen letesztelni a fertőzöttség szempontjából. Ennek oka, hogy ha egy már fertőzött állatnak adunk megelőző gyógyszereket, az súlyos, akár életveszélyes túlérzékenységi reakciót okozhat a vérben nagyszámban jelenlévő mikrofiláriák hírtelen elpusztulása miatt.

Fontos még hangsúlyozni, hogy a megelőzés nem szezonális; a rendszeres és folyamatos, havonta elvégzett védelem kulcsfontosságú, még a téli hónapokban is, hogy védett legyen az állat a szívférgesség ellen egész évben. 

Ha egy adag szívférgesség elleni tabletta vagy spot-on kezelés kimarad, fontos, hogy mihamarabb pótoljuk, de előtte érdemes konzultálni az állatorvossal. A kimaradt adag pótlásának módja és ideje függ az adott gyógyszer típusától és az eltelt idő hosszától.

Általános irányelvként, ha csak rövid ideig csúszik meg az adagolás (például néhány nap vagy hetek), az állatorvos valószínűleg javasolni fogja a kezelés azonnali folytatását és a szokásos menetrend szerinti további adagolást. Ebben az esetben az állatorvos előírhatja a szívférgesség szűrését néhány hónappal később, hogy kizárja a fertőzés lehetőségét, mivel a megelőző gyógyszerek nem hatékonyak a már kifejlett férgek ellen.

Ha azonban hosszabb idő telt el az utolsó adagolás óta (például több hónap), az állatorvos valószínűleg javasolni fogja a szívférgesség szűrővizsgálatát mielőtt újrakezdené a megelőző kezelést. Ez azért fontos, mert ha egy állat már fertőzött, a szívférgesség elleni profilaktikus gyógyszerek adása súlyos reakciókat válthat ki.

A legfontosabb, hogy tartsuk be az állatorvos által javasolt ellenőrzési és kezelési tervet, és igyekezzünk minél pontosabban követni a megelőző gyógyszeres kezelés időzítését, hogy minimalizáljuk a fertőzés kockázatát.

Amennyiben a kutya szívférgességben szenved, az állatorvos egy átfogó kezelési tervet állít össze, amely figyelembe veszi az állat egyedi igényeit és az állapot súlyosságát. A kezelés elsődleges célja a felnőtt férgek valamint a mikrofiláriák, azaz a férgek lárváinak elpusztítása.

1. Felnőtt férgek elpusztítása: A felnőtt szívférgek kezelésére az Immiticide (melarsomin) az elfogadott standard, amely közvetlenül a felnőtt férgeket célozza meg. Ez a kezelés azonban kockázatokkal jár, többek között trombózis (vérrögök képződése), ami súlyos egészségügyi problémákat okozhat, és anafilaxiás reakciókhoz vezethet. A kezelés alatt és után a kutya aktivitásának korlátozása létfontosságú a kockázatok minimalizálása érdekében.

2. "Slow kill" módszer: Ez a kezelési forma egy alternatíva, amely magában foglalja a szívféreg elleni preventív gyógyszerek hosszú távú adagolását a felnőtt férgek fokozatos elpusztítására. Bár kevésbé invazív, ez a módszer vitatott, mert lassabban hat, és növelheti a rezisztens szívféreg törzsek kialakulásának kockázatát.

3. Mikrofilaricid kezelés: A kezelés másik fontos eleme a mikrofiláriák – a férgek lárváinak – fokozatos elpusztítása. A mikrofilaricid kezelés nemcsak a kutya egészségét védi, hanem csökkenti a fertőzés terjedésének kockázatát is, mivel megakadályozza, hogy a szúnyogok tovább terjesszék a lárvákat más kutyákra.

Nem. A szívférgesség közvetlenül nem jelent veszélyt az emberre  mivel ez a betegség elsősorban kutyákban és bizonyos más állatokban fordul elő. Az emberek nem ideális gazdái a szívférgnek, így az nem/ nagyon ritkán fejlődik ki teljes mértékben.

Néhány esetben a fertőzött szúnyog által bejuttatott szívféreg lárvák rövid ideig megtelepednek az emberben, de nem fejlődnek ki felnőtt férgekké, és nem okoznak súlyos betegséget. Ilyen esetben a fertőzés leginkább véletlen leletként, a tüdőben kialakuló kis göbök formájában jelenik meg a röntgenfelvételeken, és nem jelent komoly egészségügyi kockázatot, de mellkas RTG esetén differenciáldiagnosztikai nehézséget jelenthet.

Fontos megjegyezni, hogy a szívférgesség terjedése szúnyogokon keresztül történik, így a legjobb védekezés a szúnyogok elleni védekezés és a kedvenc állatok rendszeres megelőző kezelése. Ezen intézkedésekkel nem csak a kutyákat, de közvetetten az embereket is védeni lehet a lehetséges szúnyogok által terjesztett egyéb betegségektől.

1. Macskák: Bár a macskákban a szívférgesség kevésbé gyakori és általában kevesebb felnőtt féreg alakul ki bennük, a betegség súlyos tüneteket okozhat, és diagnosztizálása nehezebb lehet, mint a kutyáknál.

2. Rókák: Vadon élő rókák is hordozhatják és szenvedhetnek szívférgességben, különösen azokon a területeken, ahol a betegség gyakori a kutyák körében.

3. Farkasok és kóbor kutyák: Ezek az állatok fontos szerepet játszanak a szívférgesség természetes ciklusában és annak terjedésében, mivel ők lehetnek a parazita természetes gazdái.

4. Mosómedvék és menyétfélék: Ezek az állatok szintén fogékonyak lehetnek a szívférgességre, és hozzájárulhatnak a parazita fennmaradásához. (rezervoár fajok).